Magyarnak születtem

   Furcsa, hogy az érettségi előtti években mennyire elvágyódtam az otthonomtól.Nem voltam ezzel egyedül.Az osztály nagy része égett a vágytól az új kipróbálására és megélésére. Nem tudtuk képzelni azt, milyen lesz kiszakadni a mindennapok rutinjából, elszakadni egymástól- azoktól az arcoktól akiknek összes rigolyáit ismertük, vicceiket betéve tudtuk, szójárásukat pedig csak mi voltunk képesek dekódolni, azoktól a tanároktól, akik nem csak tanítani, de nevelni is próbáltak minket, és persze a  községtől ( ami közösséggé nőtte ki magát), amire mai napig dühbe jövünk ha falunak meri nevezni valaki.  

    Egyet tudtunk biztosan: hogy nagyon akartuk a változást!

   Napok óta nem találom a helyem. Lassan négy hónapja, hogy nem láttam a szülő házat és a szülő hazát. Azt a hazát, amitől egykor elvágyódtam, valami jobb és újabb reményében. Azt az iskolát aminek falai között cseperedtem fel, és tudtam meg, hogy tanulni kell, mert a tudás  az hatalom! Embereket, akik úgy szerettek, hogy  nem hagytak el, sorsokat, amik az enyémmel fonódtak össze....

   Advent van. Dupla várakozás. "Várom az Urat, várja az én lelkem..." de nem tud teljesen kiteljesedni az advent szentsége. Elnyomják a mindennapok gondjai, és fáradalmai. Hiszem, ezzel  az érzéssel nem vagyok magam. 

  "Ha Szodoma láttán kővé változom, Uram én akkor is haza megyek"- valami ilyesmi fejezi ki leginkább az én vágyaimat is mint egykor Wass Albertét..

   Haza érni... mert a "haza találás" folyamata már  rég megtörtént.Talán ott magunkba nézni..Meghallani, hogy hívogat és vár az Isten. Találkozni ott a szeretett emberekkel, akik után úgy vágyódsz..Beülni abba a padba ahol  dédanyáink is ültek egykor.. egy nagyot sóhajtani,és elcsendesedni, talán ott először úgy igazán. És úgy súgni megadással :

" Miatyánk... sokat vétettem Ellened s nagyot.... de nézd: megtörtént a Te akaratod."  

Wass Albert