Magyarnak születtem

     
Van az a hely… távol a belváros zajától, a Kunigunda úton, amiről már gyakorlatilag mindenki hallott, vagy legalább egyszer járt már ott.. Ahol a legjobb programok szerveződnek és a legfurább barátságok köttetnek. Ahol senkit nem zavar a tájszólásod, vagy a nyelvjárásod, ahol nem bánnak veled idegenként, ahol végre az lehetsz, aki vagy. Ahol nincs kivétel: mindnyájan egyformák vagyunk, azaz voltunk…

     Próbáltam. Próbáltam nem érzelegni és személyeskedni, de nem tudok kívülállóként fogalmazni tárgyilagos információkat felsorakoztatva... ez ettől többről szól! Immár ötödik éve vagyok a kollégium lakója, és szeretek itt élni.  Nagy reményekkel választottam lakhelyemül ezt a határon túliak számára fenntartott helyet, ahol az ember jól működő közösségre talál, és hovatartozásától függetlenül egy zászló alatt is elfér. Minden lakó otthonról hozott kis hamuban sütött pogácsája- értéke, élménye, ismerete és hagyományai különlegesek, és tisztelendőek, legyen az egy ajtóra kiragasztott dinár, vagy a napi ötszöri ima.

    Még ma is emlékszem mikor első éves kollégistaként a MÁSZ himnuszát zengtük a Velencei-tónál, vagy mikor  minden kolis buli végén eljártuk „A Táncot”. Már januártól vártuk a Tavaszi napok programsorozatát, de vártuk a Márton napok keretén belül Rúzsa Magdit, Szirmai Gergőt, és Madárt is. A legjobb kulturális élményeket, szórakozási lehetőségeket, önismereti programokat, és ismereteinket fejlesztő kurzusokat biztosították nekünk, amiért hálásak vagyunk. Nyilván mivel egy nagy kollégiumról beszélünk, nem szívesen ébredtünk a szomszéd bömbölő zenéjére, vagy kora reggel a fűnyíró hangjára, olykor-olykor pedig a fúró muzsikájára. Elégedetlenkedtünk sokat az agyon használt porszívó, mosógép, gáztűzhely haldoklásainál, vagy a zuhanyzók hónapokig tartó felújításánál, de nem lázadtunk, beértük azzal, ami van, és szerintem legtöbbünk nevében mondhatom, meg sem fordult a fejünkben elhagyni a Mártont. Mert ez a mienk. Máshol már nem lenne ugyanaz…

    Aztán most van ez a helyzet. Ami korábban is szóbeszéd tárgya volt, és a sajtó is taglalta. Miszerint a Márton  Áron Szakkollégium meg fog szűnni. Aztán hallgatás, sumákolás, tagadás...utolsó percben pedig szólnak, hogy menni kell, át a Nagytétényi Hiltonba - mert a Márton már tényleg csak felsőoktatási kollégiumként funkcionál tovább. Mennyi időre? Egy szemeszterre elvileg a felújítások miatt - de bocsi, ha ezt már az eddigiek fényében nem hisszük el.Ezáltal megszűnne a közösség, vagy mondhatni község, amit ezen épület falai között építettünk ki. Máshol már csak másodrendűek leszünk, idegenek…„bevándorlók”…

    Van az a hely… távol a belváros zajától. a Kunigunda úton, amiről már gyakorlatilag mindenki hallott, vagy legalább egyszer járt már ott.  Itt kezdődött határon túliak ezreinek a felnőtté válása, ide kötnek az élmények...ide kötnek az emlékek…Emlékszel? Emlékezz!

Írta: Elek Nikoletta