Magyarnak születtem

      Késő ősz van, és rohamosan közeleg a vizsgaidőszak, ami szemeszterről - szemeszterre mérföldkő a diáksereg életében. Ha ez nem lenne elég, ezt megelőzi a zh-k, beadandók és a többi követelmény hada, ami a legrosszabb és legfáradékonyabb időszakban szakad a nyakukba. A kollégium lakóinak nincsen idejük egy hosszabb levegővételre sem. Lelkesedni valamiért pedig főleg sem kedv, sem idő. Van olyan diák, aki egész évben nem megy le egyetlen bulira sem, de ez más. Valami más…

   De elérkezik a bizonyos este, mikor az arcok kisimulnak, az kisestélyik előkerülnek, az ingek kivasalódnak, és legalább arra az estére elfelejtődnek a gondok. Így vidáman pompázhatnak szebbnél szebb ruhakölteményeikben a hölgyek és lehetnek minél elegánsabbak az urak. Ragyognak, mert fiatalok, szépek és elevenek. A lányok a legjobb formájukat szeretnék hozni. A legtöbben új ruhát vásárolnak erre az alkalomra. Előkerülnek a hajsütők és hajsimítók, és ki egyenes, ki pedig göndör fürtjeivel próbál hódítani.

   A terem gyönyörű. Az előkészületek napokat vettek igénybe, a szervezések pedig három hete kezdődtek. De mit számít ez? A lényeg, hogy a vendégsereg jól érezze magát.

   Mindenki névre szóló meghívót kap az esemény előtt egy héttel, a portán lévő „postaládájába” téve.

 Valaki most ünnepli éppen a 22. születésnapját.                                                  

   A zenekar már hangol, a bort pedig töltik kifele. Igaz, műanyag poharakba, ez olyan kollégiumi verzió. Ebből mindenki majd elvehet egyet magának.

  Időközben a kollégisták megrohamozzák a zuhanyzót, a legtöbben készülődni kezdenek.       Persze van, aki csak most esik haza a munkából, fáradt ugyan, de az is készülődésbe kezd.

  Felkerül a smink, készül a frizura, majd végül a ruha is lekerül a vállfáról. Persze ettől a férfiaknak jóval könnyebb dolguk van. Ők már érkeznek ez idő alatt „ráhangolódni” az estére…

    A hangosbemondóban a jól megszokott hang szólal meg. Emlékeztet, és hívogat. Fél kilenc van. Ezennel ünnepélyesen is kezdetét veszi a XIII. Garabonciás bál a Márton Áron Szakkollégium történetében. A „garabonciás” név eredetileg egy kollégiumi folyóirat neve volt, aminek a szerkesztői 2000-ben elhatározták, hogy minden évben bált fognak rendezni a kollégium lakói, és dolgozói számára. Ez egy év kivételével sikerült is.

Kapunyitás.

   A többség azért meghívójával elindul a szintekről a terem felé, történik valami regisztráció féle, amivel csak azt igazolják, hogy ők a kollégium lakói. Természetesen külsős személyek számára is megengedett a mulatság, csak azt előre jelezni kell.

    Persze vannak olyanok, akik most végzik magukon az utolsó simításokat, vagy csoportképekre állnak össze a folyosón. Természetesen meg kell örökíteni ezt emléknek. Végül is nem miden nap van öltönyben, és kisestélyiben az ember. De talán túloztam is a kisestélyivel. Azok az idők már elmúltak. A lányok inkább egyszerűbb viseletet választanak. Inkább egy koktélruhát, ami praktikus, mert több alkalomra fel tudják venni, mint egy estélyit.

    A meghívottak listája nagy. A vezetőség, a tanárok, volt és jelenlegi kollégisták, külsősök mindenki egyaránt vendég.éb

Ünnepélyes megnyitó hangzik el, és az elmaradhatatlan nyitó tánc   zajlik az est első részében.

  Beszélgetek emberekkel. Van, aki Kárpátaljáról utazott fel a bálra, de olyan is akad, aki az Egyesült Királyságból érkezett ide a bátyjához szórakozni egy kicsit.

   Rég- vagy egyáltalán nem látott arcok tűnnek fel az érkezők között. Mondják, ez az alkalom más, mint a többi…

   A terem egyik oldalában profi fényképész várja az érkezőket, aki készségesen az egész este folyamán a fotózkodni vágyók rendelkezésére áll.

„Legyen tánc!”

    Az előző évi bálokhoz képest annyi a változás, hogy az idei éven megválasszák a bál királyát is. Minden évben a kollégiumi vezetőség, és a HÖK tagjai közül 2-3 ember jár egy-két kört a mulatozók kötött. Nem, itt nem a szépség, vagy az ruhaköltemény a lényeg, hanem a jó hangulat. Akin azt látják, hogy jól érzi magát, azt kérik fel rá.

    Van persze, aki nem szívesen vállalja, mert fél a szerepléstől. De egy-két bátorító szóval a legtöbben meggyőzhetőek.

   Hogy a bálozókkal is megismertessék a jelölteket, felhívják  őket a színpadra. A királynőjelölteken érezhető az illetődöttség, némelyik határozottan, egy-kettő viszont bátortalanul mutatkozik be.

   Az urak ettől sokkal bátrabbak. Az egyiknek a mondata cseng azóta is a fülembe. Mondhatni a XIII. Garabonciás szállóigéjévé vált: „Legyen tánc!” Sokak dekódolták az üzenetét, mert ismerték a videót - ami az interneten keringett, mostanság- de szerintem a többségnek csak tetszett a tömör üzenet.

   Innentől pedig már lehetett szavazni a jelöltekre két órán keresztül. A fiúknál nem volt nehéz megállapítani, hogy ki leginkább esélyes a győzelemre. Ütős volt a „Legyen tánc” mondat.

Egy szégyenlős bálkirálynő

   A királynő jelöltek esetében nem igazán lehetett esélyeket latolgatni.

   Az est házigazdája megkérdezte a közönséget is, de a bekiabálásokból nem lehetett megállapítani kit kedvelnek és tartanak leginkább esélyesnek.

    Az egyik bálkirálynő jelöltet Tündét kérdeztem az eseményről, és az esélyeiről, akinek ez volt az első MÁSZ-os féléve.

    „ Ez a legelső bálom. Nagyon jó eddig, tetszik a zene, és szép a dekoráció. Nagyon vártam ezt a bált, úgyhogy remélem nagyon jó lesz. Viszont meglepődtem azon, hogy bálkirálynő jelölt lettem. Nem nagyon akartam kiállni mindenki elé, de így már végül is nem bánom. Nem hiszem, ha nagyok lennének az esélyeim a győzelemre, de nem leszek csalódott, ha nem nyerek. Ha mégis, akkor pedig örülni fogok.”

   Idő közben Tündét jött oda támogatni szavazataival egy úriember, aki volt kollégista. Ő a bál hangulatáról, és a kolis életről így vélekedett:

   „Három évig voltam kolis. De már nyolc éve nem voltam a bálon egyébként. Fura visszatérni, régen szerettem itt egy ideig, de elköltöztem, mert ideje volt már befejezni azt az egyetemet ahová jártam. Nagyon könnyen be tud szippantani a pesti, és a Mártonos éjszaka is.

    A mai bál viszont nagyon jó. De most nem tudnám megmondani, hogy miben változott az előző évekhez képest.”

   Idő közben tombola vásárlására buzdították a bálozókat a szervezők, akik inkább a „Legyen tánc!” felszólításnak tettek eleget. A zenekar nem sokat pihent ez idő alatt. Jobbnál slágerek csendültek fel, amire még a mulatósabb zenét nem kedvelő ifjúság is szívesen ropta.

  Közelgett az egy óra. A jelöltekre való szavazási idő pedig hamarosan lejárt. A többség azért letette a voksát az esélyesnek tartott jelöltje mellett. A szavazatokat összesítették, és egy órakor hirdették ki a végleges eredményt.

   A bál királyának választott fiatalúr nem okozott nagy megdöbbenést senki számára sem. Igazi színpadra született figura, közkedvelt személy, akinek „üzentét” betartotta az összes bálozó fiatal. Volt tánc…

   Majd az udvarhölgyeket, végül pedig a királynőt hirdették ki. A bál királynője sokak meglepetésre történetesen az a bájos ifjú hölgy lett, aki először vett részt ezen a bálon, aki félt színpadra állni, és nem sok esély látott a győzelemre sem.

   Az összes jelölt jutalomban részesült. A fiúk egy-egy üveg vörös bort, a lányok pedig egy-egy doboz Raffaellot kaptak ajándékba.

   A királynő fejére pedig felkerült elmaradhatatlanul a korona, ami az egész estére jelként szolgált a győzelem felől.

 „Mindent átölelt a munkánk.”

   Sok embernek a bál 2-3 óra körül véget ért. Elfáradtak. Az egyik szervező egy asztalnak dőlve nézett a színpad fele. Megszólítottam - úgy hajnali három körül, és megkértem, meséljen nekem valamit a szervezésről, valami olyan információt, amiről mi, vendégek nem tudhatunk.

   „Ez a második bálom.  Ezt jobban élveztem, mert az én kezem munkája is benne volt. Alig vártam, hogy eljöjjön a péntek este, és lássam, hogy az emberek a kivilágított teremben, amit mi díszítettünk fel, jól érzik magukat.

  Igazából három hete keresett meg Ákos, hogy tudok- e segíteni. Akkor megkérdeztem, hogy dolgozni kell, vagy kreatív ötletek? Mondta, hogy mindkettő. Úgyhogy össze is ültünk. Gyöngye, Ákos, és én. A három féle szemszögből, próbáltunk, egy ilyen közép utat összehozni. A tervek az utolsó pillanatban is változtak. Még tegnap is voltak olyan égősorok amiket nem tudtunk, hogy hová fogunk rakni…

 Az én feladataim közé tartozott még emberek toborozása a segítségre. A szalvéta összetűzésétől kezdve, a pénzügyekig, mindent átölelt a munkánk. A zenekarról tudtuk, hogy megbízhatók és hogy el fognak jönni, tavaly is őket hívtuk. Nagyon jól játszanak. Összességében elégedett vagyok a király, és királynő választás győzteseivel is. Én most lányokra nem szavaztam Úgy voltam, hogy a lányok szavazzanak a fiúkra, és a fiúk a lányokra. És az én jelöltem nyert."

Írta: Elek Nikoletta